Harminchárom

Íme egy kiváló túra lehetőség:

Ezt a túránkat Háder Laci barátunk tervei alapján jártuk végig. 2007 októberének egy kellemes őszi reggelén indultunk útnak. A 6-os főúton leautóztunk Mecseknádasdra, melynek neve is elárulja, hogy a Mecsek lankái közt bújik meg, a hegység keleti kapujában. Megérkezésünkkor egy kedves helybeli – nevezetesen egy kutyus – fogadott minket lelkesen.

Mecseknádasdról a műutat követve – a román kori Szent István-kápolnát érintve - nyugat irányban haladva sétáltunk át Óbányára. Az Óbányai-völgy bejáratánál, egy hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai, melyek szabadon látogathatóak. A csalódás elkerülése végett mondom, hogy senki ne számoljon egy várral, az már a régmúlt, mára csak a romok maradtak. A vár elnevezése néphagyomány szerint onnan származik, hogy Attila hun fejedelem építtette első felesége, Réka számára a várat. Óbányát megelőzően csatlakoztunk a kék négyzet túrajelzésre, majd Óbányán keresztülhaladva a kék jelzésre. Óbánya egy kellemes kis egyutcás hegyi falu, pincesorral.

A falut elhagyva folytattuk túránkat a kék jelzésen. Hegyi pisztrángos tavak mellett sétáltunk, melyek kitűnő levegőt biztosítottak a völgykatlanban. Egy hegyi patakot követve kerültünk egyre beljebb a Mecsekbe. Csodálatos természeti képződményeket csodálhattunk meg, köztük a Ferde vízesést.

Beérkezve Kisújbányára, a zöld háromszög jelölésre térve, átsétáltunk a kis hegyi településen. Áttérve a sárga jelzésre, egy erős kaptatóval (túránk során nem az utolsóval) felértünk a Miske-tetőre. Legelésző tehenek mellett sétálva szemünk elé tárult távolban a Zengő és a pécsi tévétorony.

Innen végig a sárga jelzést követve értük el a Zengő lábát. A hegyhez népmondák, legendák, népszokások sora kötődik. Nevét a népmonda azzal magyarázza, hogy a hegy zúgását a belsejében rekedt kincskeresők kiabálása okozza, mások szerint a hegy erdein és völgyein zenélő szél hangja lehet a név eredete. Túránk során itt következett a legerősebb kaptató. Köztársasági elnökünk példáját követve bevettük a Zengőt. Erős szél fogadott minket a hegy oldalában, de a kilátás feledtette velünk a hideget. A hegy tetején találhatóak az egykori Zengővár romjai. Egy ki beton kilátóról (ami tulajdonképp nem is kilátó funkcióval készült, emellett szerintem méltatlan a hegyhez, sokkal szebb kilátót érdemelne) csodás panoráma tárult elénk. Gyönyörködtünk, megpihentünk.

Tovább a sárga jelzésen, majd áttérve a pirosra, folytattuk utunkat, célunk, Pécsvárad felé. Leereszkedve a hegyről, (ismét) legelésző tehenek, és szőlőskertek közt érkeztünk meg a városba. Pécsvárad egyik nevezetessége, a vár, és a romkert, mely a román, gótikus és reneszánsz monostor emlékeit őrzi. Érdekességként megjegyzem, hogy a város első apátja az az Asztrik volt, aki a Szent Koronát hozta.

Pécsváradon buszra szálltunk, és visszautaztunk Mecseknádasdra, ahol az autót hagytuk. Mivel mindkét település a hatos főút mellett fekszik, elég sűrűn járnak a buszok.

A túraútvonal elérhetősége Budapestről: A 6-os számú főúton végig. Mecseknádasd, a főút mellett fekszik közvetlenül. Budapest – Mecseknádasd: 172 km
Túratáv: körülbelül 10 km

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést, hazánk e szép tája iránt. Mindenkinek kellemes túrázást kívánok. Szent Bernát legyen Veletek!

További fotókat az alábbi linken találtok: http://picasaweb.google.hu/kincsesistvantamas/MecseknadasdZengoPecsvarad

Sziasztok!

A pünkösdi hosszú hétvégét Miszlán töltöttem, egy kis faluban a Tolnai-hegyháton, Cuttinho Barátommal és párjával, Zsuzsával! Aktív pihenéssel telt ez a három nap, de nagyon élveztük.

Mindig is úgy gondoltam hogy az igazi emberi értékek, eldugott kis településeken szeretnek lakni. Most is beigazolódott! Házigazdáink figyelmességből, vendégszeretetből, emberségből egyaránt maximálisan jelesre vizsgáztak. A Baksa család, János a családfő, Rózsa a felesége, és Jani a fiuk egy kúriában élnek, és ennek az egyik felét építik ki folyamatosan
vendégek fogadására. A kúria kívülről nincs a legjobb állapotban, de ezt maximálisan ellensúlyozza a csodásan kialakított belső tér illetve a mérhetetlen vendégszeretet.


Annyi minden történt velünk a közel három nap alatt, hogy napi bontásban írom élményeimet.

2010-05-22 szombat

Nyolc körül indultunk a városból Miszlára, ami innen cca 70 km-re található. Egy erdészeti úton értünk a faluba. Útközben Belecskán áthaladva 20-nál hagytuk abba a gólyák számolását, hihetetlen sok volt ezen a településen, szinte minden második póznán gólyafészek volt. Az erdészeti út mellett megpillantottunk egy dámvadat, nem nagyon zavartatta magát, megcsodálhattuk. Megérkezésünkkor a házigazdák nagy szeretettel fogadtak minket! A kúria csodás volt, a béke és nyugalom szigete. Az udvarban két nyuszi és két elárvult őzgida kapott otthont a gyerekek örömére, meg persze a miénkre is. A kis őzek nagyon édesek voltak, kezesek, cumisüvegből cuclizták a tejet. Lepakoltuk csomagjainkat, elfoglaltuk a szállást, majd elindultunk a nem messze lévő horgásztóhoz. Noha nem vagyunk horgászok, imádjuk az élő vizeket. Csodás nádas övezte a tavat, benne megbúvó horgászkunyhókkal. A morcos halőrrel is találkoztunk, komolyabb afférunk nem volt vele. Visszasétálva a kúriához, János várt minket egy mikrobusszal. Bepattantunk, majd kivitt a határba és mutatott egy csodás turistaösvényt. Felkaptattunk egy nyeregre és a tó felett ballagtunk végig. Több lőállást, magaslest láttunk, sőt találtunk egy vaddisznó befogót is. Mint a neve is elárulja vaddisznókat fognak be vele vadasparkok számára. A megfelelő példányokat elszállítják, a nem megfelelőt visszaengedik a természetbe. Csodás környezetben sétáltunk vissza szálláshelyünkre. Megkávéztunk, majd gondoltuk felderítjük a falut, talán ha 500 métert haladhattunk, amikor találkoztunk ismét Jánossal. Mondta hogy pattanjunk be mellé az autóba, mutat egy másik remek helyet. Közben neki dolga volt, kiszállt, a kocsit nekünk hagyta, és elirányított egy csodás panorámával bíró helyre. Utána irány vissza a kúriába. A felesége Rózsa kész volt a frissen fogott hal kisütésével "muszáj volt" uzsonnáznunk. Kis szieszta, majd jött az újabb program. Felsétáltunk János egy öreg barátjának a pincéjéhez. A pince a hegyoldalban volt, előtte székek asztal, gyönyörű kilátás. Ittuk a finom bort, közben távcsővel néztük, hogy őzek hozzák ki a gidájukat egy-egy távoli tisztásra. Hatalmas élmény volt. Nagy erdőjáró vagyok, de ennyi vadat még nem láttam. Könnyű séta vissza, majd következett a vacsora. Marhalábszárpörkölt, nokedli, friss savanyúság, utána házi meggyes-kakaós kalács. Előtte aperitifnek Zöldikét ittunk, ami egy pálinka alapú, zöld színű ital. János egyik barátja készíti, a receptje titkos és le is van védve. A vacsoránál János adomázott a kúriáról! Élményekkel telve tértünk nyugovóra!

Nagyon jól aludtunk éjjel! Reggel házigazdáink már jöttek értünk. Reggelire a vendégük voltunk. (A szálláshoz egyébként csak vacsora járt.) Házi, mangalicából készült finomságok kerültek az asztalra (szalonna, kolbász, sonka) mellé a saját gazdaságból paprika, uborka, paradicsom, hagyma. A reggeli után Jani ajánlott egy túrát nekünk. Egy erdei ösvényen jutottunk el Nemeskéri Kiss Pál, valamikori fiumei tengermelléki biztos síremlékéhez. Vadregényes erdei kirándulás volt. Utána gondoltuk, most már megnézzük a falut. Útközben ismét felvett minket János. Kivitt az egyik kukoricaföldjére, amiben a vaddisznók hatalmas kárt okoztak azzal, hogy kitúrták a kukoricát. Hihetetlen látvány volt a hatalmas túrásnyomok. Egyébként azon a környéken villanykerítéssel védik a gazdák a földjeiket a vadaktól. Mégis hatalmas károkat okoznak főleg a vaddisznók. Ezután János átadta a feleségének a volánt, aki átvitt minket a Miszlától 6 km-re fekvő Udvariba. Itt lakik a Baksa család egyik barátja, aki nagy "állatrajongó". Rengeteg madarat (papagájokat, fácánokat, kacsákat, libákat, pulykákat, tyúkokat, récéket láttunk). Kicsit csodálkoztunk is, volt olyan galamb, ami akkora volt mint egy tyúk, és olyan tyúk ami akkora mint egy pulyka. Emellett lovak, pónilovak, bárányok, különböző sertések és rengeteg kutya tartozott az állományhoz! Csak ámultunk és bámultunk! Visszaérve újra János lett az "idegenvezető". Büszkén mutatta meg a 600 négyzetméteres fóliasátrát, aminek nyitható teteje és beépített locsolórendszere volt. Innen sétáltunk vissza a falun keresztül a kúriához. Miszla nagyon helyes kis falu, a dombok között. 350-en lakják, lakói barátságos, kedves emberek. Kocsmája igazi falusi kocsma, a csapolt sör friss és hideg! Sétánkat napozás követte, pokrócon, a kúria udvarán. János motorral lement, és felirányította a kúriához a kocsiból fagyit áruló hölgyet, hogy fagyizhassunk! Következett a vacsora. Voltunk vagy tizenöten, János ismerősei is velünk tartottak. A hangulat nagyon jó volt! Egy roma zenész srác isteni érzékkel mesélte a vicceket! Az idősebb vendégeket is öröm volt hallgatni, ahogy adomáztak a faluról, a lakókról! A vacsora ismét fenséges volt. Kakasgulyás és halászlé volt terítéken. Majd palacsinta és "rántott" bodza- és akácfavirág következett. Nagyon ízlett! Sűrű palacsintatésztát kevernek, ebben megmártják a virágokat és bő olajban kisütik. Porcukorral isteni! A vacsora befejeztével nem ért véget a nap! János szafarira vitt minket. Fél tíz volt, besötétedett! Kimentünk autóval az erdőbe, szántások, mezők szélére, majd egy hatalmas reflektorral bevilágította a látóhatárt! Hatalmas élmény volt. 15-20 fős csoportokban őzek, dámok és néhány vadnyúl szaladgáltak a kocsi közvetlen közelében! Nem győztük a fejünket kapkodni. Csodás napot zártunk!

Nyolc körül ébredt a csapat. Barátomék lesétáltak a boltba, majd János előadta a következő túratervét. Elnyerte a tetszésünket! Miszla egyik végén felkaptattunk egy magaslatra, majd bevettük magunkat az érintetlen erdőbe. Egy nyergen haladtunk végig, csendesen, vadakra lesve. Meg is lett az eredménye. Tőlünk 8-10 méterre rohantak el őzek, dámok. Volt amelyik nem vett észre azonnal minket, ott vakarózott, nézelődött előttünk. A völgybe leérve János már jött elénk autóval, ha esetleg elfáradtunk volna, akkor bevisz a szállásra. Továbbra is a sétát választottuk. Mai túránk 5-6 órásra sikeredett. Friss levegő, erdő, vadak, nagy élmény! Délután kettő körül értünk vissza, megebédeltünk, sziesztáztunk, majd elindultunk haza.

Szeptember elején vidám négy napot töltöttem Linda barátosnémmel, Sankó Barátommal és párjával, Alexával Siófokon. Egy kis élménybeszámoló:

2010-09-02 csütörtök
Déltájt indultunk Sankóval Dunaújvárosból. Nagyvenyimen felvettük Lindát, majd irány Ercsi, ahol csatlakozott hozzánk Alexa. Az M7-esen egy óra alatt Siófokon voltunk. Probléma nélkül megtaláltuk a szállodát, ahol a szobákat béreltük. Nevezetesen a Hotel Magisternről van szó, az Aranyparton, közvetlen a Balaton partján. A kilenc emeletes, szocreál stílusú épületben megállt az idő, úgy a nyolcvanas évek derekán. Mindemellett a személyzet és az ellátás kitűnő. Készült a komplexumhoz kiegészítésként egy wellness részleg, ahol helyet kapott egy kisebb úszómedence, egy pezsgőfürdő, egy gyermekpancsoló, finn szauna és gőzkabin. Ezt szállóvendégekként korlátlanul használhattuk. Elfoglaltuk a szobákat, majd lesétáltunk a partra. Szeles idő volt, a Balaton a hullámzása és a hőfoka miatt is alkalmatlan volt fürdőzésre. Rövid séta után elautóztunk a kikötőbe. Sikeresen invitáltak minket egy sétahajózásra. Kellemes hajóút volt, egy pohár borral, annak dacára is, hogy a szél fújt. Visszatérve a kikötőbe sétáltunk a Jókai parkban és a Petőfi sétányon. A szezon végével sok üzlet zárva volt már, de azért volt még élet a parton. Sétánk után visszakocsikáztunk a szállóba, mártóztunk, szaunáztunk kicsit. Következett a vacsora. Büféasztalos (svédasztalos) kínálat tartozott az ellátásunkhoz. Magyar est lévén sárgabarack pálinkával fogadtak minket, az asztalon többek között gulyásleves, forgatott krumpli, rántott pulykamell, töltött paprika volt, salátákkal, sütikkel, gyümölcsökkel. Bőséges választék kínálkozott. Néptáncosok, élő zenészek adtak műsort. Kicsit vonatoztam is, a "megyagőzös" örökzöld dallamára. A laktató vacsora után vételeztünk egy kis bort, pezsgőt, és kezdetét vette egy Solo (kártya) parti a szobában. Alexa egy idő után elpihent, hármasban folytattuk az italozást, dumapartit az erkélyen. Majd elhatároztuk, hogy sétálunk egyet a parton. A recepciós olyan "édesen" aludt, sajnos nem volt nálunk fotómasina, hogy megörökítsük. Érkezésünkre felébredt, és kiengedett minket, miután megtalálta a kulcsot. Sétáltunk a parton, énekeltünk, táncoltunk, majd nyugovóra tértünk.

2010-09-03 péntek
8 óra körül ébredtünk. A reggelink hasonlóan volt megoldva a vacsoránkhoz. Volt ám trakta. Rántotta, bundás kenyér, virsli, gabonapelyhek, tejbegríz, sajt, felvágottak, kalács, lekvárok, gyümölcsök, hideg, meleg tej, teának forró víz. Bőséges reggeli után irány a wellness részleg, pezsegtünk, izzadtunk! A lányok bejelentkeztek arc és dekoltázsmasszásra, ami szintén az ellátás része volt. Miután végeztek felderítettük a konditermet. Alexa és Sankó futottak egy kört a futógépen, mi "öregek" csak szolidan nyomtuk. Ezután bementünk ebédelni a Fogas étterembe, Siófok belvárosába. Színvonalas étterem volt, finom ételekkel. A szállodába visszatérve Linda masszázsra ment, Alexa Sankóval sziesztázott, én sétára indultam a parton. Elsétáltam egész a kikötőig, majd vissza. Néhány ember fürdött a Balatonban, a hűvös idő ellenére is. Sokan sétáltak, bringóhintóztak. Ezután teniszpartit rendeztünk a hotel melletti teniszpályán. Tenisztudásunk ugyan hagyott némi kívánni valót maga után, a szabályokat is messze kerültük, mégis jól szórakoztunk. Elérkezett a vacsoraidő. A menü gyümölcslevesből, húslevesből, milánói makaróniból, roston halból, petrezselymes krumpliból, sült derelyéből, gyümölcsökből, sütikből, pohárkrémekből állt. A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, ezekre emlékszem. Ezután koktéloztunk, majd ismét Solo parti következett. Szolidabb italfogyasztással zártuk az estét.

2010-09-04 szombat
Reggelink a tegnapi hasonló kínálatból áll. Utána kávé, majd irány a kikötő. A mai napra hajókirándulást terveztünk Tihanyba. A kikötőben Jaguar találkozó volt, megcsodáltunk néhány csodás autót, köztük egy 46 milliós, a szalagról nemrég legördült szépséget. Másfél órás hajóút következett. Rengeteg vitorlás közt, Balatonfüred érintésével, dél körül érkeztünk Tihanyba. Egy közúti "kisvonattal" mentünk fel az apátsághoz. Végig jártuk a kis sétálóutcákat, nézelődtünk a bazárokban. Betértünk egy marcipánmúzeumba. Kívülről megnéztük az apátságot, majd ebédelni mentünk. A "régi idők udvara" nevű étteremre esett a választásunk, amit korábban a neten kinéztem. Egy hangulatos udvar alkotja főként az éttermet, ami egyben skanzen is. Cserép poharakból ittunk finom birsalma és som pálinkát, bort, bodza szörpöt. A lányok platnin sütött kecskesajtot ettek, mi Sankóval egy kétszemélyes piseri tálat, ami állt natúr csirkemellből, saslikból, rántott gombából, grill sajtból, grillezett zöldségekből, steak burgonyából. Nagyon finom volt! A kisvonattal mentünk vissza a kikötőbe, majd hasonló útvonalon a korábbival visszahajóztunk Siófokra. A szállodába visszaérve, megpihentünk a pezsgőfürdő meleg vizében, szaunáztunk. Alexa és Sankó elmentek arc és dekoltázsmasszázsra. A vacsora ismét bőséges volt, zellerkrémleves, zöldségleves, pásztortarhonya, margarita penne, székelykáposzta, desszertek, gyümölcsök, saláták. A felsorolás megint csak nem teljes. Vacsora után Linda megmasszírozta Alexát és a Sankót. A lehetőség nekem is adott volt, én nem éltem vele. Sankóék élménybeszámolója után ezt már bánom. Majd legközelebb.Napunkat Solo partival, borozással, pezsgőzéssel zártuk a szobánkban.

2010-09-05 vasárnap
Ébredés után összepakoltunk, hisz elérkezett a hazaindulás szomorú napja. Lementünk, megreggeliztünk. A délelőtt zömét a wellness részlegen töltöttük. Invitáltak minket vízi tornára. A lányok és én részt vettünk benne, Sankó fotózott. A lábunkra és a derekunkra polifomhoz hasonló anyagot tettek, és különböző koreográfiára kellett mozognunk a vízben. Kicsit vicces volt, de nagyon jól esett. Lepakoltunk a kocsiba, majd teniszeztünk még egy órát. Kora délután indultunk haza. Ercsiben megnéztük Alexa meccsét, aki a helyi női focicsapatban játszik, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat ebben a négy napban, azt hiszem ezt mindenki nevében mondhatom. Hiszem hogy lesz még alkalmunk ebben a társaságban hasonlókhoz!

A következő linken találjátok a teljes fényképalbumot: http://picasaweb.google.hu/kincsesistva ... Siofok2010

Jó szórakozást!

Sziasztok!

Harmincharmadik születésnapomon úgy döntöttem naplót kezdek vezetni! Nem egy olyan mindennapos naplóra gondoltam. Csak amiről érdemes írnom, az kerül bele. Lesz itt visszaemlékezés múltbéli dolgokra, jövőbeni tervek. Lesz túrabeszámoló, saját reformált receptek. Írok update-es tapasztalataimról, és az elhagyott közel 70 kiló túlsúlyról! Fogadjátok szeretettel!

Vágjunk bele! Sokan sarkaltak az írásra, mondván szeretik olvasni az írásaimat. Elsősorban miattuk születik ez a blog. Más oldalon blogoltam már, most szeretnék kicsit nyitni a világra. :) Kezdeném a bemutatkozással:

Kincses István vagyok, 33 éves, dunaújvárosi, (még) egyedülálló srác. Norbi módszerével 2005 júniusában találkoztam, akkor 169 kilósan. Másfél év alatt lefogytam 71 kilót, azóta is tartom a súlyomat. Az Update teljesen megreformálta az életemet, másképp már nem is tudnék élni.

Blogomban az életemben történt fontosabb események mellett, elsősorban két dologról szeretnék írni. Nagy túrázó vagyok, imádom a természetet járni.

Az első fő vonala blogomnak ezzel kapcsolatos, szeretném leírni röviden túráinkat, ezzel kedvet csinálva másnak is, ehhez a remek mozgásformához. Szerintem egy jó túra is zsírégető hatású, már csak néha a terepviszonyok miatt is. Barátaimmal minden hónapban túrázunk Magyarország egy-egy csodálatos táján.

Második fő téma, a főzés. Szakácsként átalakítottam, kreáltam néhány (főleg update egyes) ételt. Sok ételnél, "szakmai ártalomként" a szemem volt a mérleg. Most sorban lefőzöm a recepteket, mérleget, mérőedényt használva. Ahogy kész egy-egy étel pontos leírása, közlöm Veletek.

Jó szórakozást!